Kék szarka
Kék szarka | ||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||
Cyanopica cyanus (Pallas, 1776) | ||||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Kék szarka témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Kék szarka témájú médiaállományokat és Kék szarka témájú kategóriát. |
A kék szarka (Cyanopica cyanus) a madarak osztályának, verébalkatúak rendjébe azon belül a varjúfélék családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
[szerkesztés]A fajt Peter Simon Pallas német zoológus és botanikus írta le 1776-ban, a Corvus nembe Corvus cyanus néven.[3]
Alfajai
[szerkesztés]- Cyanopica cyanus cyanus (Pallas, 1776)
- Cyanopica cyanus interposita Hartert, 1917
- japán kék szarka Cyanopica cyanus japonica Parrot, 1905 - Japán
- kanszui kék szarka Cyanopica cyanus kansuensis Meise, 1937 - Kanszu tartomány (Kína)
- koreai kék szarka Cyanopica cyanus koreensis Yamashina, 1939 - Koreai-félsziget
- Cyanopica cyanus stegmanni Meise, 1932
- Cyanopica cyanus swinhoei Hartert, 1903
Előfordulása
[szerkesztés]Dél-Korea, Észak-Korea, Hongkong, Japán, Kína, Mongólia és Oroszország területén honos. Természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők, szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, valamint vidéki kertek és városi régiók. Állandó, nem vonuló.[4]
Megjelenése
[szerkesztés]Testhossza 38 centiméter, testtömege 65-112 gramm.[5] Fekete sapkája a szeme alá ér és a tarkóját is befedi. Szárnya és hosszú farka szürkéskék. Háta barnásszürke, hasa világosabb.
Életmódja
[szerkesztés]Élénk, gyakran tolakodó természetű madár. Lármás, akár 30 példányt számláló csapatokban keresi főleg makkokból, fenyő magokból, gyümölcsökből és rovarokból álló táplálékát. Mozgása a szarkára (Pica pica) emlékeztet. Hangja cserregő.
Szaporodása
[szerkesztés]Kisebb csoportokban, magas fák ágvilláiban szereti nyitott fészkét felépíteni. Fészekalja 6-8 tojásból áll, melyen 15 napig kotlik. Európában a fészekparazita pettyes kakukk (Clamator glandarius) egyik legfontosabb dajkamadara.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]Az elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma pedig növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. november 28.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. november 28.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. november 28.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. november 28.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. november 28.)
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. november 28.)